A nyest állat bemutatása, életmódja

A nyest (Martes foina) a menyétfélék (Mustelidae), azon belül a rozsomákformák (Guloninae) alcsaládjába kisragadozó, amelynek a szakirodalom szerint 11 faja jelent meg szerte a világon, az egyik legelterjedtebb állatfaj, már 40 millió éve itt él közöttünk, csaknem minden kontinensen. Legközelebbi rokona a nyuszt, menyét és a hermelin.

A nyest előfordulása

Eurázsiában őshonos, hatalmas területen megél. Európa nyugati részétől egészen Indiáig, a Himalája számos hegyvonulatáig megtalálható. Előfordulási területének északi határa nagyjából Dániáig húzódik, délen egész Olaszországban megtalálható, sőt jelen van néhány mediterrán szigeten is (például Krétán, Rodoszon és Korfun). Érdekes módon a Földközi-tenger legtöbb szigetére csak behurcolással jutott el, pl. Nagy-Britanniában nincs élő példánya. Amerikába pedig csak „hobbiállatként” jutott be.

A nyest élőhelye

Kedveli a sziklás területeket, a nyári hónapokban az egész magas hegyekbe (akár 4000 méterre) is felmegy a zsákmányért. Ennek ellenére otthonosabban mozog a talajszinten, valamint az erdős tájakon. Nyílt lombhullató erdőkben és hegyvidéki sziklakibúvások környékén található meg legtöbbször, de kevésbé erdőfüggő, mint a társfajok. Gyakran megjelenik az emberi településeken, akár a városokban is, sőt megtelepedhet az épületek padlásain vagy más rejtett zugaiban. Természetes búvóhelyei közé tartoznak az elhagyott üregek, odvas fák és kőrepedések. A nyest tehát jól alkalmazkodik a kultúrközeli élőhelyekhez is, gyakorta választ búvó- vagy fészkelőhelyet épületekben, istállókban.

A nyest életmódja

Ügyesen mászik, akár fára vagy épületekre is felkapaszkodik, de ritkán merészkedik fel egészen a magas fák lombkoronájáig. Megfigyelték, hogy míg a nyuszt szívesen mozog a magasban is, addig a nyest inkább a földközelben marad – bár szükség esetén kiválóan használja mászó képességét (például fészket rakó madarak eléréséhez).

Alapvetően éjszakai életmódú állat, ennek ellenére a nyári párzási időszakban nappal is gyakran előmerészkedik a búvóhelyéről.

Magányosan él, egy-egy hím vadászterülete akár 500 hektár is lehet, melyet illatanyagokkal (végbélmirigye váladékával és vizelettel) megjelölve véd a betolakodó fajtársaktól – territoriális életmódot folytat. Egyszerre akár 2-3 nőstényt is fedezhet, de kizárólag a párzási időben keresztezik egymás útját. A nőstények otthonterülete ennél kisebb.

A nyestek kitűnő hallással, éles látással és kifinomult szaglással rendelkeznek, ami segíti őket a sötétben történő tájékozódásban és vadászatban. Gyakran lopakodva, nesztelenül közelítik meg zsákmányukat, majd egy hirtelen, pontos ugrással vetik rá magukat áldozatukra. Ha sikerül meglepniük a prédát, gyors és hatékony támadással terítik le.

Hogy néz ki a nyest?

A nyest első látásra macskaszerű, hasonló nagyságú. Kb. 45-50 cm hosszúságú a teste, valamint a dús farka még további 20-25 cm. Testtömege 1,2-2,5 kg, a hím rendszerint nagyobb.
Bundája barnás, enyhén szürkés (árnyalatai a sötétbarnától a szürkésbarnáig változhatnak), azonban jellegzetes a nagy fehér, legtöbbször villás alakú mellfoltja. Füle széle általában fehér, orra hegye pedig világos. A teljes fogazata 38 fogból áll, mely a ragadozókra jellemző metsző-, szem-, előzápfog és zápfog formulát követi. Lábai viszonylag rövidek, de igen fürgén mozog velük.
Teste karcsú, nagyon hajlékony, ahol a feje befér, oda be tud bújni.

A nyest lábnyoma

A nyest mancsai különlegesek, mert ugyan öt lábujja van, talppárnája csak négy. A karmait nem tudja visszahúzni. (Ez a legfeltűnőbb jellemző, ha a macskához hasonlítva, ha próbáljuk beazonosítani az autó szélvédőjén talált nyomokat.) Mellső lábai pedig nagyobbak, mint a hátsók, és azokon sarokpárna is van. Puha, csaknem szőrtelen tappancsai ezért jellegzetes nyomot hagynak, ahol végigsétál. Páros lépéseket láthatunk a porban, hóban, futáskor pedig Y-alakzatot.

Mit eszik a nyest?

A nyest mindenevő opportunista, ami azt jelenti, hogy étrendje rendkívül változatos és az évszaktól, valamint az elérhető tápláléktól függően rugalmasan alakul. Bár elsősorban kisragadozó, gyakorlatilag bármit elfogyaszt, amit el tud kapni vagy talál.

Kedvencei közé tartoznak az apró állatok, madarak (pl. a mezei pockok, csirkék, nyulak). Rendszeresen rájár a baromfiudvarokra, különösen imádja a madarak tojását: jellegzetes technikával egy kis lyukat harap a tojáshéjba, majd kiszívja a tartalmát, üresen hagyva magát a héjat.

Eszik még gyümölcsöket is, amelyek közül az eper, málna és az erdei gyümölcsök a gyengéi. Tavasszal és nyáron pedig még a rovarokat és más gerincteleneket, sőt kétéltűeket (békákat) is elfogyaszt.

Ha szűkösek az erőforrások, a nyest a döghúst is megeszi, sőt akár a másnapos hányadék elfogyasztása sem jelent neki gondot – utóbbi bizarr viselkedés jól példázza, mennyire alkalmazkodó és igénytelen a táplálkozása terén.

Érdekes módon a méhek és darazsak fullánkjai sem tartják vissza: a nyest immunis a méh- és darázscsípésekre, így akár a méhkaptárak mézéhez is hozzáfér anélkül, hogy a szúrások bármilyen kárt tennének benne.

A zsákmányát sokszor bevonszolja a fészkébe, és ott lakmározik. Az élelemfelhalmozás sem idegen tőle – más menyétfélékhez hasonlóan gyakran előfordul, hogy a bőséges zsákmány egy részét elrejti a későbbi, ínségesebb időkre. Ebből adódik, hogy ha a csontok és az oszló hús a padlás egy szegletében gyűlik fel, irdatlan büdös szagot fog árasztani és a legyek is belepik.

A nyestek szaporodása és fejlődése

A hím és nőstény példányok külön, magányosan élnek. Csupán a párzási időszakban, július-augusztus környékén keresztezik egymás territóriumát. A násztánc gyakran hangos, nyávogáshoz vagy nyüszítéshez hasonló hangjelenséggel jár, amely éjszaka messzire hallatszik a csendes környezetben. A nőstény eleinte agresszíven reagál a közeledő hímre, ilyenkor csattogó hangot hallat és védekezik. A hím nyugtalan, halk csipogó vagy doromboló hangokkal próbálja megnyugtatni a nőstényt. Amikor a pár összeáll, a párzás viszonylag hosszú ideig, akár egy órán át is tarthat. A hím ebben az időszakban fogaival megragadja a nőstény nyakbőrét és szorosan tartja (a nőstény tarkóján található bőr alatti zsírréteg védi meg őt a sérülésektől). A párzási aktust követően a két állat szétválik, és nem alkot tartós párt – a nyestek nem monogámok, egy szezonban több párosodás is előfordulhat.

A nyesteknél megfigyelhető a késleltetett beágyazódás jelensége. Ez azt jelenti, hogy bár a párzás nyár közepén megtörténik, a megtermékenyített petesejt csak jóval később, a következő év tavaszán ágyazódik be a méh falába, és kezd el fejlődni. Ennek következtében az ellés nem a párzást követő ősszel, hanem csak a rákövetkező év tavaszán következik be. A vemhesség teljes időtartama (a párzástól az ellésig) kb. 8–9 hónap, azaz 230–275 nap, de ebből az embrió tényleges, aktív fejlődési ideje – a késleltetett beágyazódás miatt – mindössze mintegy 1 hónap (30–31 nap).

Ez idő alatt a nőstény elkészíti a biztos, menedéket nyújtó fészket faodvakban, hasadékokban vagy a padláson. Ez rendszerint puha és meleg (sokszor ez készül a ház szigeteléséből…). A nyestanya egyszerre 3-4 utódot szül március végén vagy áprilisban. A kicsinyek szeme 4–5 hét elteltével nyílik ki, és 6-8 hétig kizárólag anyatejjel táplálkoznak. Ekkorra fejlődnek ki a tejfogak és válnak elég erőssé ahhoz, hogy elkezdjenek szilárd táplálékot is fogyasztani. A nyár végére (ősz elejére) a fiatal nyestek teljesen önállóvá válnak, és elhagyják az anyjukat, hogy saját territóriumot keressenek maguknak. Mintegy 15–27 hónapos korukra érik el az ivarérettséget a fiatalok.

A nyestek természetes körülmények között viszonylag rövid ideig élnek: a populációkban a várható átlagos élettartam mindössze kb. 3 év. A vadon élő példányok ritkán élnek 6–8 évnél tovább, a feljegyzett legidősebb egyed megközelítőleg 10 éves volt.

Nyest vagy nyuszt?

A nyest és a nyuszt (Martes martes, azaz az európai erdei nyest) külsőre nagyon hasonlít egymásra, és a laikus megfigyelők gyakran össze is tévesztetik őket. A legjellemzőbb különbség, hogy ugyan mindkét faj bundája értékes, de a nyestté kevésbé puha és tömött. Mellfoltja pedig fehér, míg a nyusztté sárgás-narancsos. Azonban, ha szőrzete elszíneződik vagy beszennyeződik, nehéz őket megkülönböztetni.

A nyest füle kicsit hegyesebb, és a szélei fehérek, míg a nyuszt fülei egységes barnák; a nyest farka hosszabb, és dúsabb bozontú, mint a rokonáé.

Ezen kívül az élőhelyhasználatuk és napi aktivitásuk is eltér. Nyusztokkal a városokban csak ritkán találkozhatunk, mert azok inkább kerülik az ember közelségét, a háborítatlan vadont részesítik előnyben. A nyuszt ügyesebben mozog a fák lombkoronájában, gyakran magas fákon vadászik, míg a nyest többnyire a talaj közelében marad és ritkábban merészkedik magasra. Ugyanazon vadászterületen pedig a két faj kerüli is egymást. Ezért igen valószínűtlen, hogy a padlásunkon nyuszt ólálkodik.

A nyuszt Magyarországon védett, eszmei értéke 50.000 Ft

A nyest természetes ellenségei

Egy kifejlett nyestnek kevés természetes ellensége van, köszönhetően rejtett életmódjának és fürgeségének. Ha veszélyben érzi magát, megpróbál észrevétlen maradni vagy villámgyorsan menekülőre fogja. Szükség esetén a fákra is felmenekül, vagy szűk üregekbe húzódik, hogy elkerülje üldözőit. Ha sarokba szorítják, rendkívül agresszíven védi magát: fúj, harap és karmol, így még nála tetemesebb támadókat is meghátrálásra késztethet. Támadás esetén az állat a fejét a hátsó lábai közé húzza és felpúposítja a hátát, hogy nagyobbnak tűnjön. Természetes ellenségei főként a nála nagyobb termetű ragadozók közül kerülnek ki. Az uhu – Európa legnagyobb bagolyfaja – az egyik legismertebb ragadozója: nesztelen éjjeli röptével sokszor éppen a nyest portyázó idejében csaphat le rá. A talajon pedig a vörös róka jelenti a legfőbb veszélyt. Ezen kívül a fiatal vagy gyengébb egyedek időnként más ragadozók, például nyestkutyák, hiúzok vagy nagyobb testű ragadozó madarak áldozatául is eshetnek. A nyest kölykei – védtelenségük miatt – sebezhetőbbek: rájuk leselkedhet a héja, az ölyv, a macskabagoly vagy akár a menyét és a görény is, ha megtalálják a rejtekhelyüket.

A nyest szerepe az ökoszisztémában

Mint közepes testű ragadozó, a nyest fontos szerepet tölt be élőhelye táplálékhálózatában. Predátorként hozzájárul a rágcsálók, énekesmadarak és más apró állatok populációinak szabályozásához, segít megakadályozni ezek túlszaporodását.

Ugyanakkor a nyest maga is zsákmányállata a nála nagyobb ragadozóknak, így prédaállatként tápanyagul szolgál több csúcsragadozó számára, fenntartva ezzel az ökoszisztéma energiakörforgását.

Mindenevő életmódja révén a nyest a magterjesztésben is szerepet játszik (endozoochor): a nyári és őszi hónapokban elfogyasztott gyümölcsök magjait gyakran messzire elhordja, majd ürülékével szétszórja az erdei élőhelyén. Így a nyest közvetetten hozzájárul bizonyos növényfajok (például gyümölcstermő cserjék, fák) terjedéséhez és megújulásához is.

Nyest, mint fizetőeszköz

Egyes középkori szláv területeken a nyestbőr volt az adózás bevett fizetőeszköze. (Pl. Dél-Oroszországban a törzsek tűzhelyenként egy nyestbőradót (marturina) fizettek, mely elnevezés az állat latin nevéből ered. Szlavónia címerében a középkor óta szerepel a nyest, valamint 1994–2022 között Horvátország hivatalos fizetőeszköze a kuna, vagyis „nyest” volt. A horvát pénznem elnevezése tehát történelmi gyökerekre vezethető vissza: a kuna szó eredetileg a nyestbőr kereskedelmi értékére utalt. A középkorban a nyest szőrméje értékes prémnek számított, sokfelé használták ruházati célokra, így nem meglepő, hogy egyes vidékeken kvázi valutaként kezelték.

A nyestbőr adóként való begyűjtése hozzájárult a faj állományainak apadásához is, bár a nyest széles elterjedése miatt sosem vált annyira megritkulóban lévővé, hogy teljesen kipusztuljon a kontinensről.

Az urbanizáció és a nyest

Az urbanizáció a városiasodás mellett az élővilág ehhez való alkalmazkodását is jelenti. Az összes fajnak alkalmazkodnia kell az emberekhez és az egyre fogyó zöldterületek méretéhez (ez a szünurbanizáció). Egyes állatok kiválóan be tudtak illeszkedni a falvakba, még a nagyvárosokba is, soknak ez a hely maga a gyümölcsöző paradicsom. Ugyanis a lakott területen könnyebben tudnak élelemhez jutni, egyszerűbb védett és meleg búvóhelyet találni.

A nyest az egyik legjobban alkalmazkodott ragadozó, imád a baromfiudvarok közelében lakni, hiszen ott a tápanyagellátás folyamatos. A legkedveltebb részek számára az erdős, lombos helyek, ahol mindent megtalál magának, a pici emlősöktől a gyümölcsökig. Ugyanakkor a kertvárosi övezetekben a védett fészek kialakítása is megoldott, mert a padlások legtöbbször háborítatlanok, így adott a meleg, nyugodt környezet számára. Gyakori probléma, hogy a nyestek az autók motorterébe is beköltöznek: a meleg motorblokkhoz húzódnak be pihenni, és közben megrágcsálják a vezetékeket, tömlőket, szigeteléseket, összekarmolnak sok alkatrészt. Mivel ún. tágtűrésű faj, így könnyen alkalmazkodik, ráadásul a városokban nagyobb ragadozók aligha vannak jelen, ezért természetes ellenségük sincs. Míg hazánkban legtöbbször a nyest okoz kellemetlenséget, Észak-Amerikában egyre több urbanizálódott vörös rókát, prérifarkast vagy mosómedvét láthatunk.

Nyest elleni védekezés

A védekezés a nyestek ellen meglehetősen nehéz, mivel nagyon ragaszkodnak a megszokott territóriumukhoz. Ha egy nyest otthon érzi magát egy helyen, onnan nehéz tartósan kiűzni. Különféle praktikákat és riasztószereket vetnek be ellenük: erős fényeket, hanghatásokat, ultrahangos riasztókat vagy irritáló szagú anyagok (naftalin, kénpor, vadriasztó spray-k) kihelyezését szokták javasolni. Ám ezek hatása többnyire átmeneti, a hozzászokott nyesteket nem tartják vissza sokáig.

Az egyik legeredményesebb módszernek az élve befogás bizonyul: csapdával ejtik el az állatot, majd messzire elszállítják lakott területtől távol eső helyre.

Ha azonban kíméletesebb, humánus megoldással is megelégszünk, elegendő lehet az elriasztás, melyet a TrióVár kollégái nagy gyakorlottal végeznek. A padláson vagy a nyest járta helyeken speciális por állagú vegyszert terítenek szét, mely hatása hosszútávú, akár több évig is működhet.

A nyest Magyarországon nem védett faj, így eltávolítása engedélyhez nem kötött, de az állat kínzását vagy oktalan elpusztítását a törvény természetesen tiltja.

A cikk forrása: Wikipédia és Urbanizációs kutatócsoport, Animal Diversity Web – Martes foina fajleírás