A csótányok rendkívül visszataszító élőlények, de nem csak puszta jelenlétükkel okoznak kellemetlenséget – közegészségügyi kártevőként ismeretesek leginkább. Legkedveltebb élőhelyük a szemetesek, szemétledobók környéke, koszos, sötét helyek, csatornák – ahol temérdek hulladék és ételmaradék akad. Mindenhová bemásznak, ahol egy kis élelem van kilátásban. Mivel testük lapos és nyújtott, apró réseken is átférnek, sőt a csatornahálózaton is képesek bejutni egy helyiségbe.
Kórokozó-képességük abból fakad, hogy mivel a rothadó élelmiszerre, dögre, székletre is felmásznak, majd mindezt továbbviszik – így az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszert is beszennyezik a lábaikon, testfelületükön és szájszerveiken megtapadó baktériumokkal. Ezért nevezzük élelmiszerlátogató (vizitor) kártevőknek. A patogén kórokozók megtapadnak a testfelületükön, illetve a tápcsatornájukba kerülnek, melyek aztán a vonulási útjukon és búvóhelyükön változatlan állapotban lehullanak, illetve kiürülnek.
Ennek okozata az, hogy a csótányok többféle bélprobléma, húgyúti vagy sebfertőződésben is szerepet játszanak. A gennykeltő baktériumok terjesztése főleg azokon a helyeken jelentős, ahol sok beteg vagy legyengült immunrendszerű személy tartózkodik – például kórházakban, hajléktalanszállókon vagy rendkívül szennyezett környezetben élő közösségekben.
Egy döglött csótány bélrendszerében a baktériumok akár 10 napig is életképesek maradnak, amiből láthatjuk, milyen hosszú ideig képesek kockázatot jelenteni még az elpusztult példányok is.
További egészségügyi kockázatok, amelyeket sokan nem ismernek
A fentiek mellett a csótányok:
testfelületükről allergéneket juttathatnak a levegőbe,
súlyosbíthatják az asztmás tüneteket,
bőr- és nyálkahártya-irritációt válthatnak ki,
ürülékükkel és vedlésükkel jelentős allergénterhelést okoznak a zárt térben.
A csótányfertőzés tehát nem csupán higiéniai probléma, hanem komoly egészségügyi kockázat, amely gyors és szakszerű beavatkozást igényel.